Málta - egy új kezdet

Azt mondtam, hogy ha az első 3 hónapot kibírjuk Máltán, akkor már a legnehezebb részén túl vagyunk. Egy hét múlva letelik az első 3 hónap és éppen itt az ideje, hogy néhány dolgot megírjak.

Mielőtt belecsapnék a lecsóba, néhány szó arról, hogy miért jöttünk el. Röviden azért, mert elfáradtunk. Elfáradtunk abba, hogy a dolgok rossz irányba mennek; elfáradtunk abba, hogy minden egyes nap erősödött az az érzés, hogy egy kommunikációs gettóban élünk (akikkel beszélgetünk, azokkal 99%-ban egyetértünk; akikkel nem, azokkal nincs felület, amin értelmes, a másik felet meghallgatni képes kommunikációt lehetne folytatni); és személy szerint elfáradtam abba, hogy hónapokig biztosan tudhattam, hogy megfigyelik a telefonom, listázták a nevem és tényleg nemtelen támadásoknak vagyok a célkerezstjében. És igen, minden egyes nap éreztem a növekvő gyűlöletet, aminek sokszor nem volt konkrét céljcsoportja ugyan, de tartalma igenis volt.

Iskolás kislány apukájaként és az oktatás ügyéhez „konyítóként” pedig elriasztott az az irány, ami felé otthon mentek a dolgok, ami pedig azóta is történik a köz- a szak- és a felsőoktatásban, meg persze a számomra legfontosabb területen, az esélyegyenlőség elvű oktatásban egyszerre félelmetes és megdöbbentő. 

Így történt hát, hogy 2018. április 9-án hajnalban, az lakásunkkal szemközti ház elárvult lépcsőjén üldögélve a feleségemmel (ahol legutoljára általános iskolás meg gimnazista koromban töltöttem el órákat barátokkal beszélgetve) meghoztuk a döntést, hogy megyünk.

Még április végén kirepültem egy volt Romveres diákkal (mára már az egyik legjobb barátommal), hogy megnézzük Máltát, de nem turista szemmel, hanem leendő EU-s migránsként. Az itt eltöltött pár nap alatt megállapítottuk, hogy:

-  - az árak az itteni Lidl-ben, PAMA-ban (otthon Auchan) közel azonosak, egyes termékeknél legfeljebb 10-15%-kal magasabbak, cserébe jóval olcsóbb a hal, többfajta hús, néhány helyben termő zöldség, az összes tésztaféle

-  - lakást bérelni technikailag piszok nehéz otthonról (erről majd később), árban pedig erősen szór:

o   Gozo-n (Málta kisebbik szigetén) rendkívül olcsó; 5-600 Euróért ajánlottak 4 hálószobás, 2 nappalis, 2 fürdőszobás, 300 m² körüli házat saját udvarral, duplagarázzsal, saját – grillezésre alkalmas – tetővel; de ugyanitt 3-400 Euróért már 2 szobás, 2 fürdőszobás új építésű lakások is vannak

o   Máltán a legmultikultibb városban – ahová végül költöztünk – Budapest belvárosi árak vannak; 2 szoba + 2 fürdőszoba 650-800; ugyanez 3 szobával már 850-től vannak

-  - nagyon szerencsések voltunk, mert az airbnb szállásadónk középiskolai tanár, aki sok mindent elmondott az itteni oktatási rendszerről, például azt, hogy tulajdonképpen olyan, mintha a UK-ben járnának iskolába, mert a máltaiak egyszerűen megtartották a brit oktatási rendszer legfontosabb részeit (jóformán az egészet cakk-pakk, csak néhány apró dolog más):

o   külön óvoda nincs, itt már három évesen iskolába járnak a gyerekek (vagy legalábbis az iskola épületében van az iskola-előkészítő is)

o van viszont egyenruha, ami iskolakörzetenként más – mi nagyon szerencsések vagyunk, mert teljesen vállalható zöld és kék kombinációja van a pólóknak, pulcsiknak, zakóknak, nyakkendőnek; nem úgy, mint a szomszéd körzetbe járó gyerekeknek, akik valami egészen furcsa narancssárga gúnyát hordanak

o   a 8 éves, angolul egyáltalán nem beszélő gyerekünk a mindössze két éve indult „migráns” iskolába jár (persze itt nem úgy hívják, hanem bevezető iskolának – induction school); ami tényleg nagyon jó, de erről majd később

o   a majdnem 14 éves, angolul tűrhetősen beszélőt viszont szimplán bedobták a rendes korosztályának megfelelő osztályba – a nyelvtudással nem lesz gondja, a tantárgyainak jelentős részétviszont már ő választotta (művészet, olasz és idegenforgalom - cserébe nincs kémia...)

o   iskolai étkeztetés nincs, nekünk kell küldeni a gyerekekkel uzsonnát és ebédet, ráadásul csak egészséges ételeket szabad

o   a brit rendszerből az (is) fakad, hogy az „alapszintű” érettségi után, azok, akik akarnak egyetemre menni két évig járnak az „emeltszintre” felkészítő oktatásba, ahol már tényleg csak azokat a tárgyakat tanítják, amit a gyerek a felvételijéhez, meg a továbbtanuláshoz szükségesnek gondol;

o   néhány nagy egyetem ide települt kihelyezett szaka mellett egy nagy egyetem van, a sajátjuk (University of Malta), ahol meglepően sok szakból lehet választani: oceanográfia, művészetek és nyelvek mellett természetesen gender studies-t is… Pár évente neves brit egyetemek szakemberei jönnek, akik monitorozzák a képzéseket, nehogy a verseny hiánya miatt az oktatás színvonala csökkenni kezdjen.

o   néhány dologtól eltekintve (egyenruha, füzetek, ceruzák) minden ingyenes (oktatás, iskolabusz, kiegészítő programok) és nem csak EU-s állampolgároknak, hanem MINDENKINEK (igen, az igazi menekülteknek is, akik Afrikából vagy Szíriából, vagy bárhonnak érkeztek papírok nélkül, csakúgy, mint a nem EU-s európaiaknak, szerbeknek, albánoknak, oroszoknak)

o   természetesen megnéztem Málta PISA jelentését is. Annak ellenére, hogy egyelőre nem teljesítenek extrém jól, folyamatosan emelkedő pályán vannak (a magyarral ellentétben). Viszont van benne egy fontos mondat, ami kifejezetten ránk – migránsokra – vonatkozik: „Máltán a migráns tanulók átlagos pontszámai meghaladják a nem migráns diákokét; 33 ponttal a természettudományok, 21 ponttal az olvasás és 23 ponttal a matematika területén. Ez ellentétes a nemzetközi trendekkel, ahol a nem migráns tanulók általában sokkal jobban teljesítenek, mint a migránsok.”

-         o   annak ellenére, hogy a sziget kicsi (a nagyobbik is csak kb. 35-20 kilométeres ellipszis) a tömegközlekedés csapnivaló és ritka, pláne a téli időszakban (az kb. rögtön azután kezdődik, hogy a turisták hazamennek szeptemberben); ezért világos volt, hogy autó kell. Rossz oldalon vezetnek ugyan, és rengeteg a keskeny szűk utca nincsenek mégse komoly balesetek. Egyrészt azért, mert sokkal türelmesebbek; mint az átlag dél-európai országokban (aki vezetett már mondjuk Szicíliában, az tudja mire gondolok); és nincs olyan szakasza az országnak, ahol tartósan lehetne gyorsan menni. A leghosszabb „autópálya” (kétszer két sáv, leállósáv nélkül, középen korlát) pár kilométer hosszú, a biztonság kedvéért vannak benne körforgalmak, és a max sebesség pedig 80 km/h…

Szóval a felderítés után elkezdődött a szervezkedés, hogy a lehető legnyugodtabban el tudjunk jönni és új életet kezdeni. De ez már egy másik bejegyzés lesz.