Letettem egy lantot

Megint csak régen írtam, de ennek oka az is lehet, hogy nem mindig történik olyan, ami említésre méltó. Éljük a saját csöndes kis életünket és a már kialakított ösvények mentén haladunk előre. Igyekszünk nem hátra, hanem mindig csak előre nézni és lehetőleg nem összehasonlítani semmit semmivel. De ez persze ez nem mindig megy.

Fontos változás volt, hogy Csabi szintén kiköltözött Máltára. Őt régről, még a Romaversitas Alapítványból ismerem és bátran mondhatom, hogy mostanra (illetve már régóta) nem oktató-tanítvány, hanem sokkal inkább baráti viszonyban vagyunk. Róla annyit kell tudni, hogy van diplomája (nem is tucatszerű) valamennyire beszél franciául és angolul is, de a kétkezi munkától sem riad vissza. Sok ok miatt hagyta el Magyarországot; leginkább azért, mert pénzügyileg nem tudott előrelépni és – hozzánk hasonlóan – nem érezte komfortosnak az országot; Máltára pedig talán egy kicsit miattunk, meg a jó idő miatt esett a választása. Amiben tudtunk segítettünk, meg persze a jövőben is fogunk: már a kiérkezés előtt találtunk szobát, saját fürdőszobával (320 euro + rezsi), amit a segítségünkkel le is tudott előre foglalni; a szükséges dolgokat például itteni SIM-kártyát, itteni erkölcsi bizonyítványt (ami minden itteni szerződés-kötéshez kell) megszereztük. Ha minden igaz, akkor napokon belül kezd egy közeli étteremben.

A másik fontos dolog volt, hogy részt vehettem Brüsszelben a 4. Roma héten. Ezt az eseményt néhány roma és nem roma EP-képviselő - leginkább Soraya Post svéd feminista párt képviseletében bejutott cigányasszony, meg Jávor Benedek – hozta tető alá. Ráadásul van arra esély, hogy az esemény bekerült az EP-vérkeringésébe, vagyis okkal feltételezhetjük, hogy a májusi választások után az újonnan felálló EP-ben is lesznek olyanok (pláne, ha lesznek újrázók is), akik fenntartják a Roma hét kezdeményezését. Ezalatt a majd egy hét alatt Európa minden sarkából jöttek fiatal (meg örökifjú) romák, akik egymással és az ottani döntéshozókkal is meg tudták osztani, hogy hol tart a roma integráció helyzete; hogy milyen kihívások vannak az életükben, vagy éppen milyen tragédiák történtek velük.

Nekem személyesen azért volt ez több, mint az eddigi 3 alkalom, mert kicsit „rászervezve” előtte 3 napot együtt lóghattam a majdnem 18 éves unokaöcsémmel. Antwerpenben Szofi keresztapjánál, míg Brüsszelben a szokásos olcsó szállodák egyikében alhattunk. Olyan perceket tölthettünk együtt és olyan helyeken, ami – talán – mindkettőnknek meghatározó élmény lesz örökre. Voltunk sok múzeumban: 

-    - Autoworld – ciki, hogy Chevy Impala nem volt, mondjuk autóárverés meg igen. Fejben meg is vettük gyorsan a legvagányabb autót.

 - Parlamentárium – ahol tényleg sikerült egy izgalmas és interaktív kiállítást összerakni az EU-ról. Ennek az egyik fő mondanivalója az volt, hogy az EU lehet, hogy kevés látványos eredményt ért el eddig, de a béke sokszor az a láthatatlan, magától értetődő jó dolog, amit csak azok értékelnek igazán, akik már megtapasztalták a hiányát.

-   - Antwerpeni állatkert – a rózsás flamingók tényleg sötétvörösek tudnak lenni, ha elég vörös aprórák van a vizükben.

- - Rubens ház – helyreállított, vagy korhű meg néhol eredeti is. Csodálatos festményekkel és egy jól megírt, sok nyelvre lefordított tárlatvezetővel.

-  -Antwerpeni modern művészetek háza (Museum aan de Stroom – MAS) – ahol nagyon sok mindent láttunk, de a legemlékezetesebb talán a WC-k evolúcióját bemutató tárlat volt.

- - Atomium - ahol az egyik gömbben lenyűgöző hang és fény-show volt.

De azért sikerült néhány kocsmát is útba ejtetünk (ahol természetesen csak én ittam alkoholt).

Utólag jöttem rá, hogy számomra ez a brüsszeli hétvége kicsit búcsú is volt: nagyon-nagyon valószínű, hogy roma ügyekkel nem fogok a jövőben foglalkozni (magyarországival biztosan nem) és ezzel együtt a „brüsszeliekkel” (vagyis Európa különböző sarkából érkező roma aktivistákkal, NGO-dolgozókkal, szakértőkkel volt munkatársaimmal és volt oktatóimmal) soha többé nem fogok

találkozni. Ami persze nem jelenti azt, hogy a magyarországiakkal – pláne azokkal, akikkel baráti viszonyban is vagyok – ne innék meg egy-két sört alkalomadtán.

De ahhoz vagy otthon kell találkozót szervezni, vagy itt kell minket meglátogatni…