Máltáról saját szemszögből - vendég blogbejegyzés a feleségem tollából, aki sajnos csak ékezetek nélkül tud írni,  mert csak nagyon bonyolultan tudna kicsikarni magyar karaktereket a gépéből, ami így nagyon hosszadalmas lenne. Fogadjátok sok szeretettel, hamarosan én is jövök sajáttal, mert sok új és izgalmas dolog történt.

"Ma olvastam egy erdekes komment folyamot a maltai magyar FB csoportban annak kapcsan, hogy egy Irorszagban elo magyar lany ide szeretne koltozni.

Erdekes volt olvasni, ki mit mondott neki az itt elok kozul. Sokak szerint ez egy fejletlen, mar-mar primitiv orszag, a kepeslapok tajai mogott a valosag ronda es kenyelmetlen, piszkos, zajos es elmaradott. (Hozzateszem, Budapest sem csak a lenyugozo dunai panoramabol all...); masok evek ota megtalaltak itt a boldogulasukat, szeretik a kedves helyieket, a klimat, a gyonyoru tengert. 

Friss elmenyem az is, hogy egy nagy lelkesedessel idekoltozo baratunk nem egeszen ket honap elteltevel - legnagyobb sajnalatunkra - visszatert Magyarorszagra (errol Gabor majd biztosan ir reszletesebben). Az o esete is nagyon elgondolkodtatott, ezert ugy gonoltam, hogy szeretnem Gabor blogjahoz hozzatenni a magam szempontjait, tapasztalatait Maltarol.

Mindenekelott fontos latni, hogy az a teny, hogy mi (nagyon) megszerettuk ezt a kicsi szigetet, hogy hosszu-tavra tervezunk, sok elembol all, es egyaltalan nem biztos, hogy ezek (egy reszenek) hianyaban mas is megtalalja itt az uj otthonat.

Ahogy azt egy okos baratunk nemreg megfogalmazta - nalunk nagyon eros volt a “push factor”, azaz minden korulmenyek kozott el akartunk jonni Magyarorszagrol. Az okokat hagyjuk, magyar politikaval semmilyen nyilvanossagban nem vagyok hajlando foglalkozni, orommel tolt el, ha masok boldogulnak otthon es ugy latjak, jo iranyba mennek a dolgok. Mi nem igy lattuk es szamunkra fojtogatova valt a legkor, amiben nem akartunk elni es gyereket nevelni.

(Joval) 40 folott fejenkent egy boronddel elindulni valahova, ahol nincs munka, nincsenek kapcsolatok, ez bizony kemeny menet. Nyilvan tulelesi oszton is, hogy az ember minden jonak nagyon orul, mert igazolni akarja, hogy jol dontott, es egyebkent sem lat visszautat, tehat szereti azt, ami van.

A masik fontos tenyezo, hogy mi nem egyedul jottunk, hanem egy csaladkent, egymasnak erzelmi biztonsagot, tamaszt, tarsasagot nyujtva, a magunk kis buborekaban. 

Harmadreszt szerencsenk volt, (most latom, csak mennyire), mert a szakmankban talaltunk munkat, aranylag hamar. En teljesen keszen alltam elmenni a vendeglatasba, vagy szallodiparba (messze a kepzettsegem alatti) munkat elvegezni, de ram talalt egy lehetoseg, ami minden szempontbol idealis, a korabbi tapasztalataimra epithetek. 

Gabi is dolgozik a szakmajaban, de ez egy veges projekt, majd biztos ir bejegyzest a karrier-valtasrol is, ezt en nem akarom elspoilerezni helyette. De ami fontos tanulsag: ha uj orszagban kezdesz es penzt szeretnel keresni, a kutyat nem erdekli, hogy otthon mennyire voltal (el)ismert, sot, a bolognai rendszer elott szerzett 2 diploma es doktori fokozat sem szamit semmit. Alazat kell, akar olyasmit is kell csinalni, amihez messze tulkepzett/tapasztalt/tulkoros stb vagy. Ha valaki a szakmajaban, a kereset es korulmenyek tekinteteben komoly elvarasokkal megy kulfoldre, mindenkepp azt tartom jonak, ha elobb a munka van meg, es utana koltozik. Ha mar itt van es ki kell termelnie a megelheteset, akkor bizony nem nagyon lehet valogatni, szerintem.

A negyedik jo dolog, amirol Gabi mar sokat irt, az iskola. Europai szintunek es peldamutatonak tartom, amit a migrans (legyen EU-bol, vagy harmadik orszagbol szarmazo) gyerekek nyelvi es egyeb felzarkoztatasaert tesznek. Az oktatas  reszleteibe nem mennek bele, errol sok szo esett mar a blogon, de a lenyeg, hogy a gyerekeimnek jo dolga van itt az iskolaban es meggyozodesem, hogy egy eletre szoloan hasznos nyelvi es egyeb keszsegeket kapnak. Mikozben az iskolaepuletek eleg lepusztultak, nem komfortosak, baratsagtalanok, a bennuk folyo munka elismeresre melto es epp ellentetes utat jar be fejlodesben, mint a szebb napokat megelt magyar oktatas...

Otodszorre: en nagyon sok kedvesseget, befogadast, tamogatast tapasztalok nap mint nap. Azt, hogy mennyire eros itt a “mosoly-kultura”, akkor vettem eszre, amikor hazamentem es tobbsegeben undok, feszult, agyonhajszolt pultosokkal, penztarosokkal, eladokkal es utazokozonseggel talalkoztam. 

Hatodszor, tenyleg vannak csodaszep reszei a szigetnek, a termeszeti es az epitett kornyezet tekinteteben is.

Na jo, ne huzzuk tovabb, nezzuk a negativumokat. Nagyon fontos latni, hogy Malta (az EU keleti bovitese elott plane) az egyik legszegenyebb unios orszag, raadasul egy pici belterjes sziget, par eve 250.000, ma 460.000 lakossal. Ugyanakkor az egyik legegyenlobb is (tehat aranylag kicsik a tarsadalmi kulonbsegek) es egy komoly gazdasagi novekedesi boom-ban van (ami noveli az egyenlotlensegeket es ki tudja, meddig fenntarthato). Tehat itt a nemet, meg holland berekhez kepest mogyorot lehet keresni, de egyuttal az arak, megelhetesei koltsegek is joval alacsonyabbak az emlitett orszagokhoz kepest. Szarnyal az ingatlan piac, ami egyreszt azzal jar, hogy szinte mindenhol epitkeznek (kosz, zaj, por) es raadasul sokszor nagyon ronda es hevenyeszett epuleteket huznak fel, slum-ok epulnek, amik elcsufitjak a szigetet. Masreszt, az ingatlanok (akar berleti, akar vasarlasi ara) orulten megy felfele, csak amiota itt vagyunk, 10 honap alatt minimum 10%-kal nottek a berleti dijak. Ez mind nagyon megneheziti a frissen kikoltozok eletet.

De az en legnagyobb szivfajdalmam a szemet... Teljesen lelkibeteg tudok lenni attol, ami peldaul az utcankban van (Malta legmultikultibb reszen lakunk, mondjuk mint otthon a Nepszinhaz utca, annak minden, szamunkra fontos, kedves es ertekes elonyevel). A szemet helyzet okat en nem abban latom, hogy az itt elok primitivek, igenytelenek, stb. A mi varosreszunk lakossaga 5 ev alatt haromszorozodott meg (hozzank hasonlo migransok miatt), ezt a kozszolgaltatasok nem birjak. Meg nagyobb baj, hogy az utcak, jardak es hazak kialakitasa miatt nincs lehetoseg kukak felallitasara, igy meg van adva, melyik nap melyik szelektalt szemetet kell kitenni zacsiban a haz ele. A zacsi bizony kibomlik, jon a kutya-cica, stb. Na, az eredmeny gusztustalan... Hiaba soprik az utcat rendszeresen, neha gyomorforgato vegigmenni rajta, ez a nagy budos helyzet (szo szerint).

Az Irorszagbol idekoltozo lanyt sokan azzal probaltak lebeszelni, hogy a tel remes. Valoban, nincs a hazakban futes, ami 10 fokban azert eleg cudar, de valahogy minket ez nem viselt meg, a kis gazpalackos mobil kalyhankkal jol elvoltunk, bar nem allitom, hogy reggel bemenni a nagyon hideg furdobe orom es kellem. Engem szemelyesen ennel sokkal jobban megvisel a hoseg, en augusztusban szenvedtem. Az epuletek minosege valtozo, nekunk azt hiszem szerencsenk van, sem befolyo esot, sem peneszesedest nem tapasztaltunk, de olvasok ezekrol is.

Jo (!) angol nyelvtudas nelkul jonni penzkereseti szandekkal, nagyon kockazatos. Alacsony (vagy erdektelen) kepzettseggel es nem jo nyelvtudassal is el lehet helyezkedni (konyhai kisegito, etelfutar, felszolgalo seged, stb.), de ez nagyon szereny megelheteshez eleg, bar a magyar minimalberes  eletszinvonalhoz kepest azt gondolom, jobb (havi 8-900 eur korul, egy fo havi 300 eur-ert most meg talal lakhatast, jellemzoen szobat egy megosztott lakasban).

Es akkor itt van az eletminoseg nem merheto resze. Hogy tenyleg sokat sut a nap, hogy aki szereti a tengert, annak paradicsom, hogy nagyon fura olasz-arab-angol kulturalis keverek itt minden, (ami vagy elbuvol, vagy taszit), hogy van egy mediterran lazasag, (ami valakinek bosszanto trehanysag, masnak konnyedseg). Ha egy kicsit jobb bert sikerul keresni (es ezen a szinten felul is latok nagyon sikeres magyar vallalkozokat, IT es egyeb szakembereket, minden oszinte elismeresem az ovek), akkor megteremtheto egy csodas life-work balance, egyszeruen egy elvezheto elet, amibe belefer sok ertekesen eltoltott szabadido, jo etelek, jo tarsasag.

Nem merheto, hogy hianyzik a csalad, a baratok, a nyelv, a kultura. Nem merheto, hogy az emberrel megpordul a szoba es tenyleg erez egy kis szivtajeki nyilallast, ha varatlanul meglat egy fenykepet a hazajarol. Ezt mindannyian maskepp eljuk meg es dolgozzuk fel, van, akinek nem megy.

Az, hogy mi szeretjuk Maltat, osszetett. Nem jelenti azt, hogy vakon nem vesszuk eszre azt, ami rossz, ami javithato. Azt jelenti, hogy hálát erzunk azert, hogy lehetoseget kaptunk es nagyon nagyra ertekeljuk azt, ami jo. Ami igazan jo, hogy uj otthonunk lehet. Es az ember otthona sosem tokeletes, de a szivenek kedves. Es lehet, hogy masnak meg ez a hely sosem lesz otthonos.