Gyorsjelentés Máltáról

Az interneten kering egy kutatási összefoglaló Máltáról. Ez itt az összefoglalója:

"Hivatalos! A máltai lakosság az EU egyik legpozitívabb országa, egy frissen elvégzett EU-s kutatás alapján Máltán a megkérdezettek 96 százaléka állítja, hogy nagyon elégedettek saját életükkel és a jövőjükkel; ez 13 százalékponttal magasabb, mint az EU-s átlag. Ezzel Málta egy szintre kerül Dániával, Luxemburggal és Svédországgal.

Megjegyezték, hogy a máltai válaszadók 87 százaléka jelezte, hogy a jelenlegi helyzete nagyon jó vagy jó, ami a legmagasabb pozitív arányú visszajelzés a  a 28 EU-s tagállam között, ahol az átlag 50 százalék. És, hogy miért olyan boldogok a máltaiak, akik ezeken a kis szigeteken élnek? Íme öt (jó) tipp!

- 300 napsütéses nap évente (ezt tapasztaljuk mi is)
- a kaja nagyszerű (egyszer majd írok az ismeretlen nevű halak elkészítéséről, a sok olasz hatásra készített süteményről, a nemzeti eledelnek számító nyúlhúsról, meg arról, hogy a napokban kezdődik a spárga- és az eperszerzon)
- ingyenes az egészségügy és oktatás (erről már írtam többször is)
- több parti zóna mindenfelé (nem csak a cikkben említett Paceville, hanem a sziget számos helye; nem véletlenül jár a fejemben a Gozo neve, ami mellé oda kelleni biggyeszteni, hogy Gozo - a go zóna!)
- nagycsaládok élnek együtt (ha ez nem így lenne, akkor egy csomó minden nem is működne az országban; itt tényleg a nagycsalád a társadalom alapja)"

Az egész cikk itt érhető el, ahonnan a képet is onnan loptam:

Tablet, Quiz és Bubu

Több dologról is be kell számoljak, ami nemrég történt.

Egyrészt az, hogy Szofi – mindenféle előzetes bejelentés nélkül – kapott egy iskolai tabletet a Máltai Államtól. Nem vadiúj, nem örökre – de mindenképpen szuper, hogy van neki ilyen a következő 3 évben. Előre telepített programok vannak rajta, amin remekül lehet matekot, angolt meg persze máltait gyakorolni. Két hétig nem kellett bevinni az iskolába, hanem azt kérték, hogy a gyerek minél többet játsszon vele otthon. Ha jól látom, akkor addigra, mire a szorzótáblát „rendesen” elkezdik tanulni, már lesz egy elég erős alapjuk és 20-ig egészen biztosan fog menni minden szorzás. Egy csomó máltai szót és kifejezést is lehet vele gyakorolni, amiből mi természetesen egy árva kukkot sem értünk, de ő szívesen egyszerre olvassa és hallgatja (a szintén kapott szuper fejhallgatóval) a képes meséket.

Ezen kívül még az is kiderült, hogy van rajta egy alapszintű Scratch applikáció (talán innen letöltve), amivel el lehet kezdeni tanulni a programozás alapjait. Az már csak a hab volt a tortán, hogy egyszer csak megmutatta, hogy a bátyjával az egyik applikáció segítségével csináltak egy mini animációs filmet.

Megkérdeztem az iskola igazgatójától, hogy ugye nem csak az induction-ba járó külföldi gyerekek kapnak tabletet (gondoltam, hogy valami program keretében egyszeri beruházás volt), de megnyugtatott, hogy természetesen minden máltai 4-5-6 osztályos gyerek (ami otthon a 2-3-4-nek felel meg) kap egy-egy eszközt, és annak használata szerves része az oktatásnak. Sajnos abban a pillanatban, amikor megláttam az ízléses és praktikus táskában a 10,1 colos gépet, a hozzá tartozó okosceruzát a fejhallgatót, meg  a képernyő törlésére szánt kendőt eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt volt olyan terv az Országos Roma Önkormányzat részéről, hogy 4500 gyereknek adnak hasonló tableteket. Amennyire tudom a programból nem lett semmi, holott tényleg remek és fajlagosan nagyon olcsó dolog így segíteni halmozottan hátrányos helyzetű (vagy bármilyen) gyerekek iskolai sikerességét.

Másrészt pénteken Quiz-estén voltunk! Eszter főnökének kanadai felesége egy itteni magániskolában tanít matekot. Mint megtudtuk, elég sűrűn előfordul, hogy középiskolás diákok különböző fund-raising eseményeket szerveznek. Ez ugyan nem része a kötelező oktatásnak, de a tanárok bátorítják és támogatják őket; adott esetben aktívan részt is vesznek az eseményen. Valahogy az volt az érzésünk, hogy a lányok (pedig nem lányiskola) nagyon profik, felkészültek és céltudatosak voltak. A verseny során a gyerekek által összeállított kérdésekre kellett válaszolni, amit a rózsaszín(!) szmokingban(!) feszítő angoltanár olvasott fel nekünk. Nem is az a lényeg, hogy majdnem megnyertük (egyébként jobban jártunk, mert piszok sok csoki volt a második helyért járó díj); hanem az, hogy bepillanthattunk egy ilyen iskolába belülről. Ugyanis a fund-raising esemény célja nem az volt, hogy a gyerekek maguknak vegyenek valamit, hanem az, hogy a jelenlévő migráns nőket segítő NGO-val közösen Uganda legszegényebb részén egy tantermet építsenek. Ezt pedig onnan tudjuk, hogy a Quiz egyik szünetében (itt mindig, mindenhol van szünet, még a mozifilmek közepén is…) az egyik lány kipenderült és egy jól felépített, átlátható prezentációban elmagyarázat, hogy eddig már mennyi pénzt gyűjtöttek, ebből már milyen tanterem épült és, a program előtt milyen körülmények között tanultak az ottani gyerekek (a földön/homokban ülve). De az egészben nem is ez volt a legjobb, hanem az, hogy az egész mondókáját úgy kezdte, hogy mindezt azért találták ki, mert a világ sok részén a gyerekek nem olyan szerencsés és privilegizált helyzetben vannak, mint ők. Nekem meg az volt a megállapításom, hogy a szolidaritásról, önkéntességről és esemény-szervezésről egy kicsit többet tudnak, mint sok más szintén privilegizált helyzetben lévő társuk…

Családi szinten pedig folytatjuk a múzeumok felkeresését, mert egyrészt ingyen van, másrészt a máltai történelem és kultúra i.e. 4-5000 évre nyúlik vissza és tényleg sok izgalmas látnivaló van benne, még akkor is, ha egy-egy múzeum eltörpülne az otthoniak mellett. Az egyik múzeumnak átalakított őrbástya tövében, a leomlott Azur Ablaktól pár lépésre találkoztunk az egyik legérdekesebb fickóval. Egy idomított gyöngybagoly - bizonyos Bubu - ült a vállán, amivel fotózkodni lehetett. Hát ez a kép ott készült: